Simon Márton: Polaroidok


"Simon Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ”Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.”
Simon Márton: Polaroidok
Szerelem
1
2
3
4
5
Barátság
1
2
3
4
5
Erőszak
1
2
3
4
5
Izgalom
1
2
3
4
5
Mindennapi történet
1
2
3
4
5
Varázslatos történet
1
2
3
4
5
Elgondolkodtató történet
1
2
3
4
5
Nevettem rajta
1
2
3
4
5
Sírtam rajta
1
2
3
4
5
Tetszett
1
2
3
4
5
Azért volt jó olvasni, mert...
verseskötet, rövid, tartalmas, tipikusan az a többször-elolvasós darab számunkra. Sok részén nevettünk, máshol majdnem sírtunk, teljesen megfogott minket ez a könyv.
Lennék / nem lennék a regényben főhős, mert...
Lennék a regényben főhős, mert igazából itt én vagyok, lehetek a főszereplő, elképzelhetem magam ilyen helyzetekben, van amiket tapasztaltam is, és így meg tudom érteni.
Annak ajánlom, aki...
szereti a modern, mai nyelvezetű műveket, ami azt írja le ami tényleg megtörténik és meg is történhet.
Ne olvassa el, aki...
nem szereti a vulgáris kifejezéseket tartalmazó műveket, azokat amelyeket meg kell érteni, és kissé nyomasztó hangvételűek.

HOZZÁSZÓLÁS BEKÜLDÉSE

Dátum Hozzászóló Előzmény Válasz