"Én nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem. Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött. Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött. Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról. Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot."
Szerelem
Barátság
Erőszak
Izgalom
Mindennapi történet
Varázslatos történet
Elgondolkodtató történet
Nevettem rajta
Sírtam rajta
Tetszett
Azért volt jó olvasni, mert...
Feyre már az elején bebizonyíja, milyen ragaszkodó és bármit megtenne a szerettei épségéért. Pár apró reménysugáron kívül semmilye sincs, csak az elszántsága, hogy megmentse a tündéreket a kegyetlen parancsnoknő uralmától.
Lennék / nem lennék a regényben főhős, mert...
Mert én és biztos még sokan nem bírnák ki azokat a próbákat(kínzásokat), amiken Feyre keresztülment. Nem elég, hogy meg kellett ölnie szerelmét, még maga is meghalt.
Annak ajánlom, aki...
Aki az előző rész után szükségét érezte, hogy elolvassa a folytatást. Még azoknak is meleg szívvel ajánlom, akik nem riadnak meg az erőszaktól és a már szinte valóságos fantáziavilágtól.
Ne olvassa el, aki...
Akinek nem bírja a gyomra a lelki/testi szenvedés részletes leírásának olvasását, és annak sem ajánlom aki úgy gondolta, hogy Tamlin a tökéletes társa Feyre-nek. ; )