Mindig jó érzéssel töltött el, ha kezembe vettem ezt a kötetet. A cselekmények szinte megelevenedtek előttem. Végig éltem Reni szemszögéből minden tanórát, minden dolgozatot, minden pillanatot. A szereplők, diákok és tanárok egyaránt, már nem csupán egy történet karaktereit jelentették nekem, hanem sokkal inkább már közeli ismerőseimmé váltak. Nagyon hálás vagyok Leiner Laurának, hogy „megteremtette” a Szent Johanna Gimit, aminek részese minden olvasó, aki valaha is elmerült ebben a csodálatos, képzeletdús, érzelemgazdag, néha bánatos, néha vicces, de mindenképp örökkön-örökké létező világban!

Lennék a főszereplő helyén, mert Reni megtalálta az utat a jövőjéhez, vannak barátai, a szülei is szeretik és ráadásul rálelt arra az egy dologra a gimnáziumi négy év során, amit minden kamasz keres: megtalálta önmagát, hogy milyen is ő és milyen akar lenni mindig is.

Szereti a romantikus, vicces, szórakoztató olvasmányokat. A regénysorozatnak, ennek a kötete is (lényegében két könyvre osztották, de igazából olyan, mintha teljesen egybetartozna, szóval nem igazán lehet szétválasztani őket) naplóformában íródott, ami segíti, hogy teljesen bele tudja élni magát az olvasó abba a történetbe, amit Reni él meg éppen. Továbbá, főként a tinilányoknak íródott ez a regény, szóval elsősorban én is nekik ajánlom. Akik, eddig olvasták, az eddigi Szent Johanna Gimis könyveket és szerették, azok ne aggódjanak: ez a kötet sem fog csalódást okozni, szóval semmiképpen se hagyják ki!

Nem javaslom a fiúknak, mert valószínűleg nem tudnák annyira beleélni magukat az események folyásába, mert más dolgokat tartanának fontosnak, mint amit a lány főszereplő, Reni leír a naplójába. Emellett, aki most egy kicsit izgalmasabb, kalandosabb könyvet szeretne olvasni, az egyelőre tegye félre a könyvespolcára.