sokszor óriási poénok voltak a történetekben, a végük mindig váratlanul alakult és ezek nagyot emeltek a történet színvonalán. Mindegyik karakternek volt egy saját, egyedi egyénisége és emiatt sokkal közelebb kerültek az olvasóhoz, azzal a hatással, mintha valós emberek lennének. A történetek, vagy a helyzetek, amelyekbe a szereplők kerültek, mindennapiak voltak ugyan, de nem közhelyesek, általában pont amiatt, mert egy kisfiú meséli el a történetet, aki teljesen szókimondó, és nincsenek titkai.

Lennék a főhős helyében, mert jó barátai vannak, és sosem unatkozik, de néha csinál egy-két buta dolgot, mint a szivarozás, vagy az iskolából való ellógás, amik negatívumok lehetnek. Tetszett az is, hogy a barátaival mindig kijárnak a grundra, ahol van egy régi autóroncs, amivel jól szoktak szórakozni, ezenkívül pedig itt szoktak mindenféle mást is játszani. Nicolas szülei jól kijönnek egymással, ami jó, csak az a baj, hogy néha összevesznek.

Akit megfognak az egyszerű, rövid, de még inkább viccesebb, mindennapi történetek. Akinek nincs sok ideje az olvasásra, mert itt a történetek nem olyan hosszúak, mégis megnevettetik az embert. Szeretné meglátni egy kisfiú szemszögéből az iskolát, más gyerekeket, a szülőket, és még sok mást, amiket ez a könyv gyermeki őszinteséggel mutat be.

azt szereti, ha az egész könyvben egy egész történet van, ahol bonyolultabbak a dolgok és minden komoly felnőttséggel van közölve. A legendákat és a képzelet szülte történeteket kedveli. Ezenkívül, ha valaki egy napjainkban játszódó történetet szeretne, annak sem ajánlatos, mert Nicolas az 1960-as évek táján él.