"Két nő a Willowmead House-ban. Az egyik menekül. A másik bujkál. Mindkettő hazudik. Emily egyszer rossz döntést hozott, és most lehet, hogy vége a karrierjének. Cornwallban, a tengerparton található családi otthon az egyetlen hely, ahol biztonságban érzi magát. De amikor megérkezik, egy idegen nő él ott az apjával. Emily nem bízik a szép fiatal nőben, meg van róla győződve, hogy a nő szemrebbenés nélkül hazudik. Emily kíváncsisága megszállottsággá erősödik: muszáj kideríteni az igazságot. Azonban vannak titkok, amelyek jobb, ha soha nem kerülnek felszínre."
Szerelem
Barátság
Erőszak
Izgalom
Mindennapi történet
Varázslatos történet
Elgondolkodtató történet
Nevettem rajta
Sírtam rajta
Tetszett
Azért volt jó olvasni, mert...
lehetett volna ez egy érdekfeszítő történet is, szép sztorival és némi humorral, azonban valami nekem nem jött át a könyvből, aminek lehet, hogy át kellett volna jönnie. A sztoriról röviden: Emily egy munkahelyi baleset elől hazamenekül édesapjához, aki már a kilencvenedik életévén is túl van. Az apja azonban, mivel egyedül él távol a lányától, felfogadott egy fiatal gondozónőt, akiről a lánya nem tudott és ez őt rosszul érinti, úgy érzi lecserélte őt.
Ami tetszett, hogy több szemszöget is megvizsgálhattunk olvasás közben, lendületes. Lehet, hogy túlságosan hozzá vagyok szokva a durvább pszicho-thrillerekhez, de nekem ez mégis olyan semmitmondó, tele felesleges feszültséggel, csakhogy valamivel fenntartság a dopamin szintem.
Lennék / nem lennék a regényben főhős, mert...
egyik főhős se lennék, nem tudtam azonosulni egyikőjük gondolatmenetével sem. Francoise háttértörténete is bonyolult, számomra az író feleslegesen futtatott egy folyamatot, feleslegesen tartott fent egy fezsültséget, ami annál többre nem vezetett, hogy megismertük Haroldot és Francoist. Emily féltékenykedő viselkedése egyenesen idegesített a végére.
Annak ajánlom, aki...
keres egy nem túl nehéz pszicho-thrillert családi drámával.
Ne olvassa el, aki...
nagy durranásra vágyik.