Kiadó: Európa könyvkiadó
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 312
"Adrian Rookwhistle, a szegény sorsú angol fiatalember, bánatosan álldogál kis padlásszobájában egy kora nyári reggelen. Halálosan unja eseménytelen és szűkös életét, melynek utolsó tíz évét jórészt egy kitűnő cég csemegeáruházában pergette le, tizenöt shilling hetibérért. Ám ez a reggel más, mint a többi. Mert, valamivel hét óra után, Adrian ajtaján végre bekopogtat a Kaland, egy elfelejtett nagybácsi furcsa hagyatékának képében. S ettől fogva a fiatalember nem panaszkodhat rá, hogy életéből hiányzik az izgalom. Hangulatos vándorútja során egy rendkívül bájos, bár némi emberi gyöngével rendelkező elefánttal kettesben kocognak át Dél-Anglia kies tájain, s mulatságosnál mulatságosabb, noha nem veszélytelen kalandokba bonyolódnak."
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 312
"Adrian Rookwhistle, a szegény sorsú angol fiatalember, bánatosan álldogál kis padlásszobájában egy kora nyári reggelen. Halálosan unja eseménytelen és szűkös életét, melynek utolsó tíz évét jórészt egy kitűnő cég csemegeáruházában pergette le, tizenöt shilling hetibérért. Ám ez a reggel más, mint a többi. Mert, valamivel hét óra után, Adrian ajtaján végre bekopogtat a Kaland, egy elfelejtett nagybácsi furcsa hagyatékának képében. S ettől fogva a fiatalember nem panaszkodhat rá, hogy életéből hiányzik az izgalom. Hangulatos vándorútja során egy rendkívül bájos, bár némi emberi gyöngével rendelkező elefánttal kettesben kocognak át Dél-Anglia kies tájain, s mulatságosnál mulatságosabb, noha nem veszélytelen kalandokba bonyolódnak."
Szerelem
Barátság
Erőszak
Izgalom
Mindennapi történet
Varázslatos történet
Elgondolkodtató történet
Nevettem rajta
Sírtam rajta
Tetszett
Azért volt jó olvasni, mert...
Eddigi könyvmoly-pályafutásom során már sok Durrel könyvet olvastam, legutóbb éppen a könyvsú-Go program miatt (Családom és egyéb állatfajták). Az író legtöbb regénye önéletrajzi ihletésű, melyeket sajátos humora és anekdotái tesznek egyedivé. Azonban ez a könyv nem tartozik a legjobbjai közé. Már-már túlzóan vicces akart lenni, de nálam csak az ellenkező hatást érte el: Kiszámíthatóvá váltak a szereplők baklövései és az egész történet.
Lennék / nem lennék a regényben főhős, mert...
Azt hiszem, nem. Bármilyen vicces is lehet egy elefántot örökölni, de hogy mindenhol ennyi bajt okozzon az már kevésbé. Viszont Adrian Rosy miatt találkozott össze a későbbi feleségével, ami vicces volt. A kedves "rokon", Rosy helyében viszont mindenképp! :)
Annak ajánlom, aki...
szereti az elefántokat és a komédiába illő jeleneteket. Olyan ez a könyv, mint egy pantomim: a cselekmény a komikus és kínos helyzetek egymásra való halmozása volt, mélyebb háttér és mondanivaló nélkül. Szórakoztatás főképp, nincs min gondolkozni. Azt már mindenki maga döntse el, szereti-e az efféle történeteket.
Ne olvassa el, aki...
Irodalmi és / vagy izgalmas szórakozást szeretne. Nem szereti a túl erőltetett jeleneteket, árnyalatlan karaktereket. Nincs kiakadva az állandó baklövésektől (senkinek sincs ilyen sorozatos pechje, mint Adriannek!:))