Dosztojevszkij számára – írja Rosa Luxemburg, a forradalmár asszony – »kizökkent az idő«, amikor látta, hogy egyik ember megölheti a másikat. Nem lelheti békéjét, mert ismeri azt a felelősséget, amely ezért a szörnyűségért valamennyiünket terhel. Aki csak egyszer is átélte az ő Raszkolnyikovját… az többé sohasem rejtőzhet el a maga csigaházacskájába, a filiszterség és az önhitt egoizmus tojáshéjába…"
A Bűn és bűnhődés a mély és tiszta szellemű, de ellentmondásokkal küzdő s meghasonlott lelkű géniusz legzártabb, legművészibb gonddal szerkesztett alkotása. Talán ezzel magyarázható, hogy világszerte a Bűn és bűnhődés lett életműve legismertebb darabja. A páratlan lélekábrázolás, az emberi jellemek szuggesztív erejű rajza, a magával ragadó stílus, a mesteri kompozíció, a kapitalista nagyváros sikátorainak, piszkos bérkaszárnyáinak, fojtott levegőjű odúinak szorongatóan hiteles képe az írásművészet halhatatlan alkotásai közé emeli művét. A „detektívregényből” így lesz klasszikus remek, minden idők egyik legmegrázóbb lélekrajzregénye.
Szerelem
Barátság
Erőszak
Izgalom
Mindennapi történet
Varázslatos történet
Elgondolkodtató történet
Nevettem rajta
Sírtam rajta
Tetszett
Azért volt jó olvasni, mert...
A regény olyan, akár egy összetett szappanopera: telis-tele ármánykodással, szerelemmel, árulással, csalással, lopással, rágalmazással, erőszakkal, titkokkal és hazugságokkal.
Lennék / nem lennék a regényben főhős, mert...
Lennék a regényben főhős, Raszkolnyikov ugyanis egy eszme megszállottja, amely szerint vannak olyan emberek, akik többre hivatottak, mint az átlagos emberek. Szerinte ezek a kiemelkedő emberek mozgatják a világot cselekedeteikkel, amely cselekedetek pedig hiába járnak vérontással, nem eshetnek a hagyományos morális elbírálás alá, mert egy nagyobb jó eljövetelét segítik elő. Új törvényeket alkotnak és felülírják az ősi, elavult törvényeket.
Annak ajánlom, aki...
kedveli a forradalmi elgondolásokat, mert a regény témája azt a felvetést járja körbe, hogy ezer ember megölésével megmenthetünk egymillió emberi életet, akkor nincs más hátra, mint a vérontás, és az utókor majd minket igazol.
Ne olvassa el, aki...
nem szereti az erőszakot, hiszen a regény egy kettős gyilkossággal kezdődik. Raszkolnyikov ugyanis az uzsorásnő szellemi fogyatékos rokonát is kénytelen végül megölni, aki váratlanul betoppan.