David Miller: Cápa-sziget


"Hanna és Ned már kis koruktól fogva várakoznak arra, hogy végre eljuthassanak a szüleik által már oly régóta emlegetett Cápa-szigetre. Azonban mikor ez végre bekövetkezik a dolgok váratlan fordulatot vesznek: egy éjszaka a szüleiket elrabolják a kalózok. A gyerekek azonban ahelyett, hogy kétségbe esnének, inkább minden tőlük telhetőt megtesznek annak érdekében, hogy megtalálják szeretteiket. Csak futnak, menekülnek, terveket eszelnek ki és közben egyik kelepcéből a másikba kerülnek. Csatlakozik hozzájuk Jik is, a tengeri cigány, aki időközben egy nagyon jó, ha nem a legjobb, barátjukká válik. Vajon sikerül elérniük a céljükat? Lehetséges, hogy valaha is viszontlátják szeretteiket? És ha igen, ki fog derülni, hogy mi, sőt sokkal inkább ki, áll ennek az egész bonyodalomnak a hátterében?"
David Miller: Cápa-sziget
Szerelem
1
2
3
4
5
Barátság
1
2
3
4
5
Erőszak
1
2
3
4
5
Izgalom
1
2
3
4
5
Mindennapi történet
1
2
3
4
5
Varázslatos történet
1
2
3
4
5
Elgondolkodtató történet
1
2
3
4
5
Nevettem rajta
1
2
3
4
5
Sírtam rajta
1
2
3
4
5
Tetszett
1
2
3
4
5
Azért volt jó olvasni, mert...
Minden egyes pillanatát élveztem a könyvnek! Együtt izgultam, féltem, sírtam, nevettem, futottam, menekültem Hannával, Neddel és Jikkel. Elképesztő élményt nyújtott számomra a regény gazdagsága, mert egyaránt volt humoros és mély kérdéseket feltevő, kalandos és elgondolkodtató. Talán a legmeghökkentőbb tulajdonságát az olvasmánynak az jelentette, hogy amellett, hogy izgalmas és szerteágazó cselekménnyel jellemezhető, rengeteg benne az apró kidolgozott leíró részlet is, ami nem unalmassá, hanem inkább még érdekesebbé teszi a könyvet. Szinte magam előtt láttam a hullámzó tengert, a kis híján elérhetetlen távolságban lévő szigeteket és Borneó partját, valamint a koszos, büdös kikötőket és a mérhetetlen gazdagságú “palotákat”. David Miller mindenre figyelt, többek között a hitelességre, az idegen népek nyelvezetére és minden egyéb apróságra, amiket ha mind egybe vetünk egy csodálatos alkotást kapunk!
Lennék / nem lennék a regényben főhős, mert...
Nem lennék a regényben egyik főhős sem, mert mindegyik gyereknek olyan szörnyűségeket kellett átélnie és látnia egyaránt, amit lelkileg nagyon nehéz feldolgozni. Ezen kívül, már csak maga a feltételezés, hogy el lennék veszve, minden segítség nélkül és minden ellenem fordulna, még maga a világ is és eközben meg kéne őriznem a hitem, hogy a szüleim élnek…Úgy vélem, ez majdnem lehetetlen, bár ahogy a könyvben is tapasztaltam, egy kis szerencsével, testvéri és baráti összetartással, bátorsággal és kitartással mindent el lehet érni, még a majdnem lehetetlent is!
Annak ajánlom, aki...
A könyvre az van ugyan ráírva, hogy 9-13 éveseknek, de én erről kicsit másképp vélekedem. Az, hogy hány éves kortól lehet olvasni, teljes mértékben személy függő, hogy az adott gyerek mennyire fél, vagy ilyed meg a kicsit félelmetesebb részeknél. Arról viszont már, hogy hány éves korig lehet élvezni, ezt a regényt, már nem életkorhoz kötném. Igaz, hogy ez egy gyerekeknek szóló kalandregény, de szerintem ugyanúgy lehet idősebbként, vagy akár felnőttként is élvezni. Nyilvánvalóan, nem ugyanazt az élményt fogja jelenti, mint a fiatalabbaknak, de ez így is van rengyén. Szerintem egy könyv akkor igazán jó, ha minden életkorban, minden olvasásnál újabb, az életkorának megfelelő kérdést, tanulságot tud leszűrni az olvasó.
Ne olvassa el, aki...
Nem javaslom azoknak az olvasóknak, akik még túl fiatalok hozzá (ezen a 8-9 éven aluliakat értem) és azoknak, akik most inkább komolyabb, vagy kicsit mindennapibb történethez van kedvük. Szintén nem ajánlom azoknak, akik nem kedvelik a kalandregény műfajt.

HOZZÁSZÓLÁS BEKÜLDÉSE

Dátum Hozzászóló Előzmény Válasz