"A Két úr szolgája fontos állomás Goldoni művészi fejlődésének útján. Ebben a vígjátékban még kihasználja a commedia dell'arte minden lehetőségét, de a hagyományos motívumokat és típusokat már újszerű, költői szándékának megfelelő tartalommal tölti meg. A commedia dell'artenak nincs megírt szövege, csak a cselekmény menetét őrző canavacciók (kanavászok), a dialógusokat a színészek rögtönzik. A játék egész cselszövevénye a főhős Truffaldino kezében van, aki egyszerre naiv és ravasz, mint a commedia dell'arte két sztereotip szolgája Arlecchino és Brighella. Komikusságát pedig már nem az akrobatikus mutatványoknak köszönheti, hanem Goldoni által mesterien alkalmazott költői eszközöknek. A történet Truffaldinóval kezdődik. Szolga, szerelmes, még egy szolgaságot vállal,… Miért is? Hogy valami nagy dolgot vigyen véghez. Szerelem, félreértés, gyilkosság, álruha, összeveszés, elszakadás, keresés és egymásra találás."
Szerelem
Barátság
Erőszak
Izgalom
Mindennapi történet
Varázslatos történet
Elgondolkodtató történet
Nevettem rajta
Sírtam rajta
Tetszett
Azért volt jó olvasni, mert...
humoros történetről van szó. Izgalmas és szórakoztató a cselekménye, amit az író csak fokoz Truffaldino bohókás jellemével.
Lennék / nem lennék a regényben főhős, mert...
Nem lennék a regényben főhős, mert képtelen lennék annyi dolgot fejben tartani, mint amennyit a szolgának kell. Nem tudnám magam megjátszani és nincs olyan jó problémamegoldó képességem, mint a főszereplőnek, így még több vicces szituációba keverednék, mint Truffaldino.
Annak ajánlom, aki...
már megunta az unalmas, több száz oldalas kötelező olvasmányokat. Ez a könyv, azon pár nyári szünetre feladott olvasmány közé tartozik, amiket nem muszájból olvastam el, hanem tényleg tetszettek.
Ne olvassa el, aki...
nem szereti a helyzet-és jellemkomikumot és nem szereti a több szálon, több helyszínen futó cselekményt, mert ebben a könyvben állandóan történik valami érdekes.