magával ragadott. A szereplők háttértörténetei remekül illettek a történethez, a gondolataik, a személyiségük, és ahogy megélték a történéseket, lebilincselt miközben elmerültem az információk tengerében. A helyszín leírása -és persze ezáltal megteremtése- lenyűgöző volt, hisz a tücsökciripeléstől kezdve az éjjeli telefoncsörgésig olyan ötleteket és eddig még nem látott bravúrokat vetett be, amik őszintén szólva, örök emlékké tették a könyvet.

Nehéz kérdés, hogy lennék-e a regényben főhős, mert bár megbabonáz a történet, és szívesen megismerkednék Ethannal, Beverlyvel és a többiekkel, de valószínűleg nem élném túl. Nem tudnék ilyen szabályok közt élni, és képtelen lennék megszokni, hogy folyamatosan figyelnek, mindegy merre vagyok, vagy mit csinálok. Nem tudom elképzelni, hogy plasztik életet éljek, hogy ne lehessek egyedi. Azonban izgalmas lenne átélni mindezt. Megismerném önmagamat, a határaimat, azáltal hogy feszegetem őket a kijutásom érekében. A hegyet viszont nem tudnám megmászni, úgyhogy valószínűleg meghalnék. Azt hiszem, majd egy másik könyvben leszek főhős, ki tudja? Még rengeteg történet van.

nek lételeme a kirakózás, és vannak ép idegei. Mert minden információval egy kockányit előrébb kerülünk a nagy összképhez, de az író ezt olyan bravúrosan csinálja, hogy észre se vesszük. Nem lehet tudni a végkifejletet, de még csak sejteni sem, mert ez a könyv tudja mire gondolsz, és azonnal megcáfol. Annak is ajánlanám aki meg akarja ismerni az embertípusokat, hiszen ebben a történetben ez a legfontosabb. A főhősnek a legnagyobb feladata, hogy kiismerje magát és a helyzetet, amibe belecsöppent, belevéve az embereket, akikkel találkozik.

nem akarja. Konkrétan bármire is gondolok, bármilyen könyvfajtára, motívumra, eseményre, szinte mindenre tudnék példát mondani. Ha muszáj lenne, azt mondanám, nem olvassa el, aki a viccekért és a humorért, vagy a csöpögős romantikáért  kedveli a történeteket. Annak teljesen biztos hogy nem fog tetszeni.