Bán Mór tökéletes mesemondó, hihetetlen érzéke van a történetmondáshoz, a sztori cselekménye nagyon jó. Ami még különösen tetszett az a nyelvezet. Néha azt gondoltuk mintha egy tök jól fogalmazó srác vagy lány írná a suliból, vagy akár mi is lehetnénk a szerzők. Ami még szuper volt,hogy nem a nagy sablonos nemzeti hőst, a nagy törökverő nándorfehérvári már-már agyon aggatott pátoszos hadvezért láttuk meg a regénynek címet adó főhősben,hanem magát Hunyadi Jánost, a hús vér embert. Jó és rossz tulajdonságaival. Kicsit megismerhettük a magánembert benne,akinek vannak érzelmei,de ugyanakkor erőn felül védi a hazát. Láthattuk azt az oldalát,amit történelem könyv nem ír le,de Bán Mór belepillantást enged a már az első kötetben.

Azért lennék főhősök,mert csodálatos dolog lehet önfeláldozó módon foggal-körömmel védeni a hazát a történelem igen viharos évszázadában.

Bátran ajánljuk a történelmi regények kedvelőinek, vagy azoknak, akiket érdekel a magyarság ezen korszaka Bán Mór féle igen egyedi stílusban és nem utolsó sorban értelmezésben.

Szereti a könyv címe alapján megítélni a beltartalmat. A könyv vizuális látványa sem annyira húha, én ezt el akarom olvasni, leesik az állam kategória. Ugyan keményfedeles a borító, de ezzel a harsányságával és ezzel a borítótémával,amin mi a feladat alatt próbáltunk csiszolni olvasatlanul is az a gondolat fogalmazódott meg bennünk, hogy a könyvesboltok nem fognak helyet szorítani Bán Mórnak Babits és Bartis között. Azoknak nem ajánljuk még akik nem szeretik a magyar történelmet illetve a scifi műfaját,néha a kettő keveredett ezért volt picit zavaros olvasni is. Továbbá nem ajánljuk azoknak sem,akik nem szeretik a véres jeleneteket. Az író borzasztó már-már idegesítő részletességgel és hosszan tálal hatásvadász csatajeleneteket, idétlen hangutánzószókkal megtűzdelve.