a könyv külön történetekből állt, amik nem függtek egymástól, így olyan volt, mintha több kis könyvet olvastam volna állatokról, emberekről és a kapcsolatukról. Az is érdekes volt, hogy néha az állatok egymással beszélgettek, mintha emberek lennének, néha pedig az ember oldaláról láttuk az állat viselkedését. Érdekes volt az indiai kultúráról is olvasni.

Ebben a könyvben minden kis történetben van főhős. Az állatok helyében nem lennék szívesen, abba nem tudtam magam beleképzelni, de az egyik történetben volt egy indiai főminiszterből lett remete, ez a történet volt a kedvencem. A remete nemcsak az állatokon segített és élt velük együtt, hanem a történet végén az emberek életét is megmentette a hegyomlástól, emiatt a hőstett miatt szívesen lennék a helyében, de a végén meghal, emiatt viszont nem lennék a főhős.

szereti az állatos történeteket, mert mindegyikben szerepel állat, néha főszereplők, néha csak mellékszereplők. Aki szereti az Indiában játszódó történeteket, annak is ajánlom, és az is nyugodtan olvassa, aki szívesen olvas olyan könyveket, ahol nem egy hosszú történet az egész könyv, hanem több külön történetből áll össze. Ezen kívül van olyan rész benne, amit akár kicsik (8-9 évesek) is olvashatnak, mert ők is megértik, ilyen például a Riki-Tiki-Tévi.

ha állatos könyvet lát, le sem veszi a polcról, mert ez a köny állatok és emberek kapcsolatáról és a természetről szól. A könyvben több történet szövege bonyolultan van fogalmazva, például ahol az író az indiai kultúráról ír, ezt kicsik nem biztos, hogy megértik. Annak sem ajánlom, akit nem érdekel az indiai kultúra.